Már az ősembert is érdekelték az égbolt csodái. A csillagászat eleinte csak a szemmel látható égitestek megfigyelésére és mozgásuk előrejelzésére korlátozódott. A Nap és a Hold, a bolygók és a csillagok „járásáról” már az évezredekkel ezelőtt élő emberek is rengeteg ismerettel rendelkeztek. Az ókorban már meg tudták határozni az évszakok hosszát, felismerték a holdfogyatkozás és a napfogyatkozás ciklikusságát, így a Nap, a Hold, és az akkor ismert öt bolygó: a Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter és Szaturnusz égi útját is képesek
voltak meghatározni. A tudomány kialakulásával, a távcsövek, majd a számítógépek megjelenésével a csillagászat is robbanásszerű fejlődésnek indult. A 21. század embere a Naprendszer egyre több titkát ismeri, és már szinte „otthonosan mozog” benne.
