A viking hosszúhajó

A középkor első felének híres hajósai, az Észak-Európában élő vikingek mesteri szintre emelték a hajóépítést. Felfedezéseikhez, hódításaikhoz és kereskedelmükhöz elengedhetetlenül szükségesek voltak ezek a vízi közlekedési eszközök. Érthető, hogy a legféltettebb kincsüknek tekin­tették a hajóikat, és nagyon büszkék voltak azokra.

Az elsősorban tölgyfából épített viking hajók között jellegzetes típust képeztek az úgynevezett „hosszúhajók”, melyek lapos testűek, könnyű­ek és gyorsak is voltak. Alacsony merülésük ellenére nem csak a folyó­kon, hanem az óceánokon is biztonsággal közlekedhettek velük. Kereskedelmi és hadászati célokra is használták őket.

A vikingek hosszúhajóikon indultak zsákmányszerző hadjáratokra, amelyek során végigrabolták Európa partvidékeit. Az Atlanti-óceánra is kimerészkedtek, felfeldezték például Grönlandot, sőt még Észak-Amerikát is elérték.

Hajógerinc

Egyetlen egyenes tölgy­fából faragták ki,
ezért nagy szilárdságot biztosított a szerkezetnek.

Faragott orrtőke

A viking hajók erősen lefelé görbülő, gyakran egymáshoz képest teljesen szimmetrikus orr- és fartőkével
készültek. Sokszor faragott állatfejek díszítették őket.

Viking település

A viking települések jellemzően a tengerparton jöttek létre, csendes öblökben. A hajózó kereskedelem miatt ugyanis létfontosságú volt a biztonságos kikötő megléte.

Keresztvitorla

A színes, téglalap vagy trapéz alakú vitorla gyakran a tulajdonos gazdagságát is tükrözte.

A kutatások legfris-­
sebb állása szerint
a középkori viking
hajósok egy különleges
kristályt is hasz­nál­hat­tak
a navigáláshoz. Segít­ségével (az arrafelé meg­lehetősen gya­kori) szürke, felhős idő­ben is meg tudták állapítani a Nap helyét az égbolton.