Kőzetlemezek

A litoszféra különböző méretű lemezekből áll, és a leme­zek relatív mozgásuk alapján különböző lemezhatárokra oszthatók.

Az Indiai-kőzetlemez 60 millió éve ütközött az Eurázsiai-kőzetlemeznek, felgyűrve a Himalája vonulatait. Mivel a két lemez még mindig ütközik és összenyomódik, ezért a Himalája lassan, kb. 1 cm-es sebességgel nő évente.

Az 1960-as évektől kutatóhajók kezdték feltérképezni az óceá­nok aljzatát és rájöt­tek, hogy az óceánok aljzata fokozatosan terjeszkedik. Ebből és a kontinensek vándorlásának elméleté­ből következtetve megszületett a lemeztektonika
elmélete. Az elmélet szerint a Föld kőzetburka (vagyis a Föld legkülső,
szilárd rétege) számos nagyobb és kisebb lemezből áll, amelyeket
a Földön belüli erők mozgatnak.

Jelenleg hét nagy és több kisebb, egymáshoz képest mozgó
kőzetlemezt ismerünk. A hét nagy kőzetlemez az Afrikai-,
az Eurázsiai-, az Észak-amerikai-, a Dél-amerikai-, a Pacifikus-,
az Indo-ausztráliai- és az Antarktiszi-lemez. A legnagyobb
ezek közül a Pacifikus-lemez. A lemezek közül néhány csak
óceáni területet, néhány viszont óceáni és kontinentális
területet is hordoz magán.

Az egyes kőzetlemezek eltérő sebességgel mozognak. Némelyek közelednek egymáshoz, mások távolodnak vagy egymás mellett elcsúsznak. Távolodáskor óceánok születnek, míg ütközésükkor hosszú hegyláncok képződ­nek. A lemezhatárokon alakulnak ki Földünk legnagyobb vulkánkitörései és földrengései.

Lemezmozgás iránya:

<− −>  távolodás       −> <−  közeledés       ¯¯—  elcsúszás