Élőlények a múltból

Az óidő szörnyei:
a tengeri skorpiók

A tengeri skorpiók adatai

Evolúciós időszak: 541–250 millió évvel ezelőtt

Elterjedés: sekély, partmenti vizekben

Testhossz: 20 cm–2,5 m

A tengeri skorpiók a paleozoikumban élő vízi ízeltlábú raga­dozó állatok voltak. A talált fossziliák alapján több mint
kétszáz fajuk ismert. Közülük az Eurypterus giganteus lehe­tett a leggyakoribb, melynek példányai akár a 130 cm-es testhosszt is elérték. Az eddig megtalált legnagyobb tengeri skorpió a Jaekelopterus rhenaniae, amely 2,5 méteres test­hosszal és félelmetes, 40 cm hosszú ollókkal rendelkezett.

Felépítés

A tengeri skorpiók fejtorát felülről erős páncél fedte. Első néhány pár lábuk
a táplálkozásban és a járásban játszott szerepet, míg az utolsó pár lábuk úszásra specializálódott.

Besorolás

Bár hosszú farkuk és az annak végén lévő tövisszerű függelék miatt a skorpiókhoz hasonlítottak, nem voltak valódi skorpiók.

A tengeri skorpiókat rendszer­tanilag a csáprágósok csoportjába sorolják, és a pókszabásúaknak rokonai.

• 1984-ben az Eurypterus remipes New York álla­mi fosszíliája lett.
• A tengeri skorpiók a valaha élt legnagyobb – két méternél is hosszabb – ízeltlábúak.

Életmód

Meleg, partmenti vizek ragadozói voltak.
Bár tengeri skorpióknak nevezik őket, csak a legkorábbi fajaik éltek a tengerekben, majd áttelepültek az édesvizekbe.

Eurypterus giganteus

A leggyakoribb faj
lehetett. Nagyobb
példányai akár
a 130 cm-es
testhosszt is elérték.

Mixopterus kiaeri

Jellegzetességei a 2 pár hatalmas járóláb,
valamint a rajtuk lévő hosszú tüskék voltak.

Megalograptusok

Hatalmas járólábakkal rendelkeztek, ezek az állatok akár a 170 cm-es testhosszt is elérték.

Jaekelopterus rhenaniae

Az eddig megtalált legnagyobb tengeri skorpió. Közel 2,5 méteres testhosszal és félelmetes, 40 cm hosszú ollókkal rendelkezett.