Növények és gombák

A növények autotróf élőlények, tehát képesek szervetlen anyagokból
– szén-dioxidból és vízből – szerves anyagot – szőlőcukrot – előállítani. A cukrokat azután más szerves anyagokká alakítják tovább. A növény­evő állatok a növényekből jutnak szerves anyaghoz, a ragadozók pedig más állatok elfogyasztásával. A növények tehát a táplálkozási hálózat­ban a termelők szerepét tölti be.

A fotoszintézis szakaszai

A fotoszintézis két fő része a csak fényben lezajló fényszakasz, valamint a fényt nem igénylő sötétszakasz.

A fényszakaszban történik a fényenergia megkötése és oxigén szabadul fel.

A sötétszakaszban a szén-dioxid szerves anyaggá alakul.

A fotoszintézis folyamata

A fotoszintézis lényege, hogy a növény fényenergia felhasználásával a zöld színtestekben szervetlen anyagból, szén-dioxidból szerves anyagot, szőlő­cukrot állít elő. A folyamathoz vízre van szükség, és melléktermékként oxigén képződik.

A fotoszintézisben résztvevő anyagok

A fotoszintézishez szükséges szén-dioxid a gázcserenyílá­sokon keresztül jut a levélbe; a vizet a szállítónyalábok fa­része szállítja. A képződő cukor a szállítónyalábok háncs­részében jut el a növény többi részébe, az oxigén pedig a gázcserenyílásokon át távozik.

A fotoszintézis a zöld növényi részekben zajlik. Vannak olyan növények, amelyek nem rendelkeznek zöld színtestekkel, szerves anyagaikat heterotróf módon építik fel. Ilyenek a parazita növények (például az arankafélék), melyek más növényeken élősködve vesznek fel szerves és szervetlen anyagokat.

A közönséges aranka zöld szín­anyagot nem tartalmazó, élősködő gyomnövény.

A fotoszintézis jelentősége

1. A fotoszintézissel a növények szervetlen anyagokból szerves anyagokat állítanak elő, azaz termelők.

2. A termelődött glükóz a növényekben keményítőként raktá­rozódik, mely az emberek számára fontos tápanyag.

3. A fotoszintézis során a növények szén-dioxidot kötnek meg és a felszabaduló oxigén a légkörbe kerül.