Magyar klasszikusok

"Tizennegyedik életévemben a gimnázium tanév elején a magyar irodalom tanára néhány szóval elmagyarázta, mi is a Toldi. Világos, okos hangsúlyozással fölolvasott … néhány szakaszt. …elbűvölve, csaknem megrendülve hallgattam. Egy világ tárult ki elém… A könyvet kölcsönkértem a padszomszédomtól s már ott az iskolában, az óraközökben nekikezdtem. Olyan boldogságban volt részem…, hogy ezt a „szellemi élvezetet" én a testrészeimben is éreztem. Arcom tüzelt, tüdőm s szívem gyorsabban működött… Amikor az olvasást befejeztem, az a félreérthetetlen véleményem volt: más vagyok…" /Illyés Gyula/

Lovagok, ármány és hősiesség. A szereplők akár egy modern filméi is lehetnének. Csak most másfajta pátosszal találkozunk. Talán azért, mert iskoláink mindannyiunknak megtartották ezt a klasszikus szöveget. Hiszen nem a történet maga az érdekes. Arany János ma is érthető magyarsága, amely kicsit már ismeretlen szavakkal, talán újra megszokandó érzelmekkel teli, mégis összhatásában a modern magyar emberben is kellemes érzéseket kelt.

Ráadásul jó kézbe venni. Szép betűformák, arányos szövegelrendezés, és Deák Ferenc szép, értő, tanító grafikái. A kötet végén lévő idegen szavak magyarázata pedig segít a szöveg teljes megértésében.

„Bármennyire ragaszkodtam a krónikamaradványokhoz, mégse kívánom tekintetni az elbeszélést például történelmi epizódnak Kecskemét múltjából, mert a mese benne a fő: a történelmi események csak mint színek bukkannak föl mögötte. S e színeket önkényesen hoztam össze a kaftány szereplésének idejére, száz év előttről, vagy száz év utánról. Néhol a színeket hoztam a kaftányhoz, másutt a kaftányt vittem a színekhez.” /Mikszáth Kálmán/

Mikszáth Kálmán műveire leginkább a történelem nagyfokú ismerete jellemző, gazdagon fűszerezve iróniával és fanyar humorral. Ebből adódóan erős társadalomkritikát olvashatunk ezekben a történetekben.

Ez regény nagyon modern: összeütközik benne a magánérdek a közérdekkel, a szerelem, a személyes érzelmek a közbizalommal való visszaélni nem akarással. A szerző ezekben a történelmi elbeszéléseiben nem a sorsfordító eseményeket ábrázolja, hanem elsősorban a múlt hétköznapjait és a háborús időszak túlélési technikáit.

A történet a 150 éves török megszállás idejére repít minket. Kecskemét városa híres volt vásárairól, szép leányairól. E történetben is vannak kecskeméti szép leányok, gyönyörű portékák, törökök, magyar vitézek és egy tehetséges, de hetvenkedő szabó. De miről beszél a köntös?

„...Bőségszaruból öntötte szavainkat, dúsan, záporosan, tékozolva. Nyelvkincsünket teljesen bírta, minden árnyalatával, a népit éppúgy, mint a tudományosat, s a vidéki tájnyelveket éppoly tökéletesen, mint a középkori kódexek latinos, a pesti burgerek németesen selypegő fordulatait. Ő él íróink közül legtöbb szóval.” /Kosztolányi Dezső/

A kötetben négy elbeszélés található Jókai Mór tollából.

Jókai műveit a realista és a romantikus stílus kettőssége határozza meg. A kiadványban található történetekben a romantika elsősorban a meseszerűhöz való vonzódásban, valamint a főhősök ábrázolásában mutatkozik meg. Hiszen ezek a hősök vagy jók, tiszták és romlatlanok; vagy a velejükig romlottak. A realizmus pedig a népies életképekben fellelhető: történeteiben Jókai bemutatja a nép környezetét, tevékenységi formáit és gondolkodásmódját, teszi mindezt páratlanul szórakoztató stílusban, gazdag szókinccsel: színes leírásokban, élettel teli párbeszédekben.

A kötetet Deák Ferenc Munkácsy-díjas grafikusművész illusztrációi színesítik.

"Semmire sem gondolunk annyi szeretettel és gyöngédséggel, mint gyermek- és ifjúkorunk élményeire. A gyermekkori és ifjúkori élmény frissessége adja meg Gárdonyi falusi írásainak báját, azt a meleg, közvetlen és dalszerű lírát, amely alakjainak és történeteinek a természetes levegője." /Schöpflin Aladár/

Az elbeszélés-gyűjtemény alcíme: Egy tanító feljegyzései márciustól decemberig. A cím és az alcím sokat elárul a kompozícióról; szubjektivitása, a falusiakat a pedagógus együtt érző fölényével szemlélő nézőpontra, műfajilag pedig tárcaszerűségre utal és jelzi, hogy a kompozíció az évszakok, a hónapok rendjét követi. Gárdonyi az ország különböző részeiről szóló novelláiban az egyszerű emberek hétköznapi életéről mond történeteket, némi nosztalgiával a természethez közeli életforma iránt.

A kiadványt Deák Ferenc grafikusművész illusztrációi színesítik, melyek segítségével még tágabb betekintést nyerhetünk a régi falusi életbe.