A monszun vidékeken a gazdálkodás az évszakok erősen különböző időjárásához igazodik, és kiszolgáltatott a szeszélyes eloszlású csapadéknak.
A lombhullató erdők alatt közepes humusztartalmú kilúgozott barna erdőtalajok képződnek. A csapadék mennyiségétől függ, hogy mennyi szerves anyag lúgozódik ki belőlük. Kilúgozási szintjük általában vastag és gyakran savanyú kémhatású. A tápanyagok mélyre mosódnak, és ott halmozódnak fel.
A füves puszták pázsitfűféléi alatt fejlődő nagy humusztartalmú feketeföld igen jó termőtalaj. A növények gyökerei lazává, így nagyon jó víz- és tápoldat-raktározóvá alakítják. A növényzet elpusztulása bőséges szerves anyagot ad, amelyből sok humusz képződik. Mivel itt viszonylag kevés a csapadék, a tápanyagok nem mosódnak ki belőle.
Eurázsia belsejében hatalmas, összefüggő lefolyástalan területek vannak.
A különböző szélességi körök mentén fekvő hegységekben a zárt erdőségek és a magányosan előforduló fák elterjedésének felső határa a hóhatárhoz hasonlóan különböző.
A hegységekben a természetes növénytakaró a tengerszint feletti magassággal övezetesen változik.
A tájat szemlélő ember számára a függőleges földrajzi övezetességet legjobban a természetes növénytakaró változása tükrözi.
Az Andok különböző magasságú részein más-más növényeket termesztenek, és az állattenyésztés is az övezetességhez igazodik.