A kosarad üres
"Semmink sincs – csak múltunk van, és múltunkban gyönyörűen zengő nyelvünk. Bár nem beszélünk manapság az Árpádok nyelvén, de megértenénk, megéreznénk egymást, ha egy lovas vitéz életre ébredne a nyírségi homokbuckák alatt régi sírjában. Tudnánk felelni Mátyás királynak, ha halottaiból felébredve az utat tudakolná Buda felé. A Rákóczi korabeli kurucokkal elmulatozhatnánk, ha egy hegyaljai pincében kilépnének a falból." (Krúdy Gyula)
Beteg vagyok. Orvost hívatok. Máris jön egy incifinci siheder. / – No, mi bajunk? – vallatja a testes, idős beteget. – Fáj a torkocskánk, a hasacskánk? / Miért beszél fejedelmi többesben, mintha az ő torka, az ő hasa is fájna? – Pimaszság! – gondolja a beteg, de nem válaszol. / – A lép – állapítja meg az orvos. / A beteg tiltakozik, nem akar lépre menni. – A máj! – kiáltja szenvedően. / – Honnan tudja? Mondja, kérem, maga az orvos? / – Mert ez fáj!... Mondja, kérem, maga a beteg? / Farkasszemet néznek. Szikráznak a gyűlölettől. (Kosztolányi Dezső: Esti Kornél)
Három gyerek állt az ajtóban. Hogy ők a közeli iskolából jöttek Ervin bácsit kikérdezni a szülőföldjéről. Én ott tornyosultam fölöttük, mielőtt kitártam volna az ajtót. A szülőföldemmel éppen olyan bensőséges viszonyban vagyok, mint az anyámmal és a szerelmemmel. Nagyon nehéz hát róla beszélnem. (Lázár Ervin)
"Még cserregtek a szarkák, kerepeltek fölöttük a szajkók és surrogtak az ágak között a cinkék, mint megannyi kis tollaslabda." (Felix Salten, fordította Fenyő László)
